"A Bákó megyei Diószénben születtem, Romániában. Édesapám Petrás Vazul, édesanyám Miklós Nyica. Mindketten tősgyökeres, moldvai csángó földművesek. Nyolcan vagyunk testvérek. Három öcsém és négy húgom van. Iskoláimat hat évesen, Diószénben kezdtem. Ekkor találkoztam először a román nyelvvel. Ott elvégezve a tíz osztályt, Hétfaluban folytattam tanulmányaimat egy szakmunkás képzőben, amelyet kitűntetéssel végeztem, mint elektroműszerész. Munkába álltam, és mellette a brassói népfőiskolán, a grafika szakon Klement Béla osztályában tanultam három évig.

Esti tagozaton elvégeztem a gimnáziumot, sikerrel tettem érettségit. Egy hétfalui gyárban dolgoztam mint dekoratőr. Színházi plakátjaim országos első helyezést kaptak egy akkoriban rendezett grafikai versenyen. 1988-ban kényszerűségből önálló lettem, és kizárólag festésből, rajzolásból tartottam fenn egyedül az akkor már 8 illetve 10 éves gyermekemet, lakást vásároltam Hétfaluban.

1990 nyarán jöttem először Magyarországra egy csángó küldöttség tagja ként, Domokos Pál Péter születésnapi köszöntésére. Az ünnepségen többen meglátták Péter bácsinak készített rajzaimat. Ezek közül valaki meghívott a Nemzetközi Előkészítő Intézetbe tanulni. Ekkor kezdtem írást-olvasást tanulni magyarul. 91 szeptemberében már a Magyar Iparművészeti Egyetem (akkor még főiskola) hallgatója voltam kerámia szakon. 95-ben jelesen diplomáztam Csekovszky Árpád növendéke ként. Azonnal felvételt nyertem a Mester Képzőre is, amelyet azután kitüntetéssel végeztem. Három és fél méter magas, két méter széles, közel életnagyságú, öt alakos, mázatlan kerámia, diplomamunkám a dévai Ferences Kolostor kerengőjében áll ma is."  >>>>>>

Megtekinthető: február 6-tól február 28-ig  naponta 9-19 óra között, illetve rendezvényektől függően